Hol is kezdjem? A közepén? Hogy autót toltam? A végén? Hogy Zének segítettem matekban, aki a megoldókulcsot próbálta megoldani? Kezdem a végén és haladok visszafele. Ráb mezssa ze men tara kos treksi... Jó akkor kezdjük az elején.
Elmentem szombaton szüretelni... Szőlőt szedtem esőben szélben fagyban, hordtam talicskán a hordókat, szőlővel telt vödröket, pakoltam fel a lovaskocsira a 100 kilós már megtelt hordókat (bár ott inkább csak segédkeztem), közben kicsit jobb lett az idő, és utaztam a lovaskocsi hátulján a szőlők tetején. Puttony nem volt, mert miért lett volna ? Egész nap nem sok kaját kaptunk, kis szendvics, úgyhogy felzabáltam a borszőlőt. Kellett engem hívni.
Aztán visszaértünk a házba és megpakoltam magam pörkölttel...nyamnyam...jól esik a munka után az étel. Aztán este meglepetésképpen a nagyi adott fizetést. 4 rugót. Mondom tyűha...most nem jött rosszul. Pedig szegény tudom, h megdolgozik minden forintért, mert nyugdíja alig van. És azt, hogy nem dolgozott (egész) életében, nehéz elmondani...
Este 11re hazaértem, majd az a paradoxon helyzet állt elő, hogy anyámmal vitatkoztam kicsit, elmehessek-e underworldbe és közben majdnem elaludtam. Mondom a hideg úgy is felbéreszt ne vicceljen már velem. Hát. Tudjátok milyen jól lehet 5 fokban aludni? Csak reggel a "Hol vagyok?"-ból annyit érteni, h "HhhHkkHHrrHH" szóval értitek. Ez nem szombaton történt, de azért leírtam...
Másnap reggel nyomás virágért. Kimegyünk megyeri útra, ott van kb 8 virágos. Apámmal jó férfi módjára a legelső 2 csokrot amit megláttunk elvittük. Nosza, így kell vásárolni. Gyors, olcsó, ámdabár lehet ronda is. Volt egy kis pókháló a virágon, de rá se ránts, leszedtük, az étteremben a vázában még jó lesz. AKarom mondani. Mentünk rokonokkal ünnepelni. Akartam mondani. Mert hogy útközben hatalmas piros "power system error"-t írt ki a német ipar remeke és leálltunk az út közepén. Körbenézünk, ki lesz az az idióta, aki eltolja a benzinkútig? Kicsit kényelmetlenül feltettem a kérdést, hogy "Miért néz mindenki rám?" Két perc múlva úgy toltam mint még soha. Közben húztuk a kondenz, akarom mondani dieselcsíkot. A vicces az egészben, hogy ami tönkrement, kb azt javították ki pár napja. Na nembaj. Azt meg már végképp ne kérdezze meg senki, hogy miért "power system error" ha folyik a diesel... Legalább olcsón megcsinálták.
De nem adjuk fel, robbantunk le mi már a német határnál is, ment tönkr eolyan alkatrész is külföldön, aminek fél év a beszerzése, kaptunk durrdefektet , mi nem adjuk fel. Alá homok, megyünk gyalog. Mi enni akarunk! És pont.
Meg is érkeztünk, na az étterem legalább télleg jó volt. Libamáj, őz, gomba, barna mártás, nyami... Ma? Ma pedig délután a megrémült Zéhez átugrottam. Rendes volt, kijött hozzám kocsival, bár nem ajánlottam neki, mert még félig tele volt a tank. Zé állapotáról annyit, hogy kb nem kellett pattogtatni, feszült volt a levegő eléggé. Beugrottam hozzá, megtekinthettem egy xbox360-at, amit nem használ és eljött a matek ideje. A 2*2=4 után átugrottunk a logaritmusra, majd rájöttünk, h ez nehéz lesz. Zé anyukája néni közben csinált nekem kávét, ajj, kis életerő. Közben felvilágosítottam Zé-t, hogy a megoldókulcsot nem kell megoldani, a feladat hátrább van. Hát, pedig annyira akarta...
Még írok.
